A mai napomat egyértelműen feldobja, hogy rózsaszín, sas mintázatú pólóban vagyok, amit ráadásul akciósan vettem. Ezt mindenki megérti biztosan.

Véget ért a Szülifeli, tegnap megnéztük a legeslegutolsó részeket is. Nem akarok spoilerezni, de szerintem nagyon elbaszták a végét. Persze ez a legtöbb sorozattal így van. Azért hiányozni fog. Az vigasztal, hogy az L word végetérését is túléltem valahogy.

Ma az a klasszikus bosszankodós napom van, például mért szállnak be a liftbe babakocsival, bevásárlókocsival, mikor ők felfelé mennek, a lift meg lefelé; mért van az, hogy megveszem a párszáz forintos félkilós barnakenyeret, és ehetetlenül ragadós? Meg ilyenek.

Ami viszont jó: rájöttem, hogy az Ice ice baby örök klasszikus. Bólogatok rá a kocsiban.

Update: sajnos eltörött a lábujj. Úgyhogy tényleg az egyetlen, aminek örülni lehet, hogy a bor nem.

Eloben jelentkezem a janos korhaz baleseti sebeszeterol. Az tortent, hogy Baratnom raejtett a labujjara egy teli uveg bort. Szerencsere nem tort el, legalabbis  bor, a labujjrol egyelore nem allithatjuk ezt, es az elmult masfel oraban nem jutottunk sokkal kozelebb a valaszhoz, mindossze becsekkolni sikerult. latvanyossag van egypar, pl a ferfi, akinek 3 ora varakozas utan osszevarrtak az ujjat, es azota folyik belole a ver, ezert ujra beallt a sor vegere, meg van rabruhas no, aki bilincsben van, es kotes van a nyaka korul, es ket smasszer vigyaz ra. Tisztara mint egy rossz es unalmas szindarab.

Breaking news: azota kapott rontgen beutalot, es kozben megkerdeztek, hogy a keresztneve a leanykori neve-e. Ertitek. mintha kovacs judit lenne, de leanykora elott kovacs marti volt. Mondta baratnom, hogy inkabb a kovacs lesz az, erre leoltottak, hogy a judit talan nem? Marmint a leanykori neve. Vegulis.

Hosszu ejszaka lesz.

Gondolom már senki sem olvas, úgyhogy nyugodtan káromkodhatok, pedig most nem is azt akartam, mindegy. Szóval, durva egy hét volt, kimerültem. Voltam Szegeden életemben először, és tökre bejött, szép, meg nemzetközi a sok diák miatt, és valami bölény (?) vontatta szekér is szembejött, és a fő térnél 250 egy eszpresszó, pesten ez 2x-3x ennyi.

Ez mind teljesen érdektelen.

Tegnap az egyedfejlődés (öregedés) új fokára léptem: nem bírván tovább az ősz hajszálakat, befestettem a hajkoronámat. Persze nem jól, mert világosabb tincseket melíroztattam a fodrászom tanácsára, amelyek a valóságban egyáltalán nem világosabbak, és csomó szál ki is maradt, úgyhogy most ugyanolyan a hajszínem, továbbra is vannak ősz szálak, viszont otthagytam egy kisebb vagyont és ott töltöttem 2 és fél órát. Ez még nem a "bölcsen megöregedni".

Amúgy pedig szerelmes voltam az eredeti hajszínembe, amit már sosem látok viszont, ezért külön hüpp.

Megvolt a terv szerinti barnulás, lelassulás, ez még most is tart, sőt egyre lassulok, éljen a fehérbor fröccs, ti szoktatok vörösből? A rosé az ok, de vörösből? Nekem furcsa a gondolat. Ezentúl ilyen szintű problémákra vágyom. Meg hogy melyik naptej, melyik fürdőruha, melyik vízpart, melyik résznél tartunk a Californication-ben, és hol a felirat. O-nak üzenem, hogy az egy jó sorozat, mert Mulderügynök jópasi ;)

Kellemes.

Ma a szabadban ebédeltem, és lepirultam. Holnap is a szabadban leszek, és lebarnulok. Ma már szinte alig kell munkát imitálni, 4 napig pedig egyáltalán nem kell majd. Ez most a legjobb rész, amikor közvetlenül előtte vagy, még lassú az idő, és minden reményteljes. Holnaptól már csak szalad az egész.

Milyen hotel az, ahol van óriás puha dupla ágy, plazmatévé átláthatatlanul bonyolult menürendszerrel (kishíján pornót néztem), ezer törölköző, tisztálkodó készlet stb., és NINCS minibár??? Illetve van hűtő, de üres. Azt hittem, szomjan halok, végül a langyos csapvíz mentett meg. Másnap panaszkodtam a recepción, mondták, hogy ez náluk koncepció, minden 2. emeleten van snack automata. Dehát egyrészt ki tudja ezt, másrészt ki indul neki pizsamában, és kinél van euró, ha céges útra megy?

Amúgy kurvaszar volt az egész, nincs multikatona személyiségem, nem is lesz soha, és az egóm is icipici.

Ma grillcsirkecombot akartam venni vacsorára, de már nem volt külön comb. Mondtam a néninek, hogy akkor adjon egy fél csirkét, azon is lesz 2 comb. Mondta persze, hogy azon csak egy.

Menjek humán pályára.

A Híradóban az megy, hogy Németh Kristóf locsolni volt a fiával, meg hogy újra repülni tanítják a kerecsensólymot. Nem történt elég gyilkosság a hétvégén, úgy látszik.

Ami másnak a hímes tojás, barkacsokor, locsolás, az nálunk a romlott majonéz. Na és az ő utóhatásai.

A húsvét bonyolult, például mit kell csinálni azzal a sonkával, amire az van írva, hogy "füstölt, főtt"? Nem is kell főzni? Még anyukám is kitérő választ adott ("őőő izé, főzzed egy kicsit, abból baj nem lehet"), pedig ő aztán tudja a frankót a konyhában.

Egyébként meg olyan, mint a karácsony, csak rövidebb. Családi összejövetelek, extrém mennyiségű étel elfogyasztása, bugyuta filmek a tévében. Az időjárás valamivel jobb, de már erre sem érdemes fogadni.

Modorosság = Bihal Roland. (Frankón egy szál rózsának énekelt.)

Gigi nagyon taszított, de most már rajongok, Tímea és Szakos Andrea tudnak énekelni. Szakos Andreánál mindig megkérdezem, vajon milyen szakos. Barátnőm szerint szagos. Talán Attila döntse már el, Attila, vagy sem.

És a fő kérdés: Bereczki és Mester vajon összejönnek?

Mester amúgy jó arc.

Ilyen ez a tévénézés.

Tulajdonképpen jó illat van, virágok az ablak alatt, 8kor már itthon vagyok, most épp nem panaszkodom. Ilyen is van, és jön a húsvét, nincs jobb kaja, mint a sonka-torma-hagyma-retek-átszíneződött tojás kombó, igazán ehetnénk máskor is.

Kurva blogstat. 40.000 látogatót mutat tegnapelőttre. Ennek így mi értelme?

Nem értem, mit művel a blogstat, tegnapra 18.000 látogatót mutat, engem ez bosszant. Nektek is ilyen?

Csodálkoztam, hogy ennyire kirajzottak az emberek az utcára, de gondoltam, itt a jó idő, érthető. Aztán azon lepődtem meg, hogy ilyen rossz arcú emberek mászkálnak itt, pedig ennyire nem lakunk szar környéken. A sarkon heverő kanapénál azt gondoltam: jé milyen modern, tiszta Berlin.

Aztán leesett, hogy lomtalanítás van.

Berlin - szerintem - 3 parára épül:

1. Holokauszt-para

2. Fal-para

3. Modernség-para.

1. Holokauszt-para: ennek fő megtestesítője a Holokauszt-emlékmű, ami sír-szerű betontömbökből áll egy hatalmas téren, ami alatt kiállítás van. Először nem tudtam eldönteni, tetszik-e ez a műalkotás, de aztán úgy döntöttem, igen. Egyszerű és nyomasztó, közben grandiózus, végülis milyen legyen, ha nem ilyen? A kiállításon persze elsírtam magam. Érdekes összehasonlítani a World Trade Center "kiállítással", ami szintén elhunytak emlékére épül, de annyira gusztustalan módon, hogy az ember még elszomorodni sem tud rendesen (bár a "911 hős kutyái" című könyv láttán majdnem sírtam). Berlinben nem ez van, bár nyilván más a megközelítés, itt önostoroznak, Amerikában hazafiaskodnak. Ezen kívül csomó más, kisebb holokauszt-emlékműbe lehet botlani.

2. Fal-para: itt egészen a faldarabkás hűtőmágnesig el lehet jutni, de persze ez is lenyűgöző. Hogy így kettévágtak egy várost. A legjobb a west-side gallery, ami a fal egy meghagyott szakasza (kb. 1 km), és kurva jó festmények vannak rajta.

3. Modernség-para: váratlanul nagyon designos, modern épületek bukkannak fel a lepukkantak között, meg design üzletek és pop-up üzletek, és mindenhol rengeteg a meleg pár, fiúk-lányok vegyesen, illetve pont hogy nem vegyesen, a hotelünktől pár méterre volt egy női utazási iroda (!) és egy leszbi bár. Az utóbbiban salsa est volt épp, de senki ne képzeljen el semmi szépet, itt is jellemző a leszbikus=férfias egyenlet, ezt egyszer valaki magyarázza meg nekem. Ami viszont csodálatos volt, az a teljes, őszinte, józan felszabadultság, ami itthon csak akkor van, ha mindenki atom bebaszik living roomban.